Ritka, ám rendkívül felemelő érzés, amikor egy költő műveit olvasva egy csapásra megfeledkezünk minden másról. A Dsida Jenő versek egyik legnagyobb ereje pedig pontosan ebben a varázslatban rejlik. Noha fájdalmasan rövid életet szánt neki a sors, munkássága a mai napig meghatározó.

Verseiből árad az élet szeretete, soraiból egy csapásra kiolvasható, hogy a költő képes volt teljesen megnyílni és minden alkotásában fellelhetőek az őszinte érzelmei. Noha kétségtelen, hogy óriási hatással volt rá Kosztolányi Dezső munkássága, stílusa, mégis oly markáns és összetéveszthetetlen, hogy ezer közül is megismeri még a gyakorlatlan szem is.

Noha azt gondolnánk, hogy igazán mély mondanivalót csak valóban komoly témákkal lehet átadni, a Dsida Jenő versek épp ennek ellenkezőjéről tesznek tanúbizonyságot. Témái sokszor szinte lényegtelennek tűnő apróságok, ám a tökéletesen megírt rímek, a nyelv dallamos használata azonnal beszippantja az olvasót és művei olyan érzelmi töltetet adnak, amire rajta kívül csak nagyon kevesek képesek.