Nemcsak az Érmelléken, hanem minden tájegységen létezett egy olyan szerkezet, ami a kender feldolgozásához nélkülözhetetlen volt. Ez az eszköz a guzsaly, ami egy gazdagon faragott, ritkábban még festéssel is díszített rúd, amire a rostcsomót kötötték fel a fonásnál. Ennek a tárgynak négy fő típusa létezett: az övguzsaly, a rúd-, a talpas, valamint a székes.

Természetesen, mindegyik típust másféleképpen kellett használni, amit az akkori asszonyok csodálatra méltó módon alkalmaztak is. Egy-egy díszes guzsalyt alkalmanként szerelmi ajándékként készített a legény a kiszemelt leány számára. Ennek a tárgynak a segítségével készítették el a zsákokhoz és a pokrócokhoz való anyagot az ügyes kezű, szorgalmas asszonyok.

Minden hagyományos magyar háztartásban megtalálható volt, hiszen akkoriban az emberek maguk készítettek mindent, amire csak szükségük volt. Így pedig a guzsaly is gyakran használatban volt, főleg télen, amikor nem kellett a földeken dolgozni. Ilyenkor összegyűltek az asszonyok és a petróleumlámpa fényénél is tökéletes minőségű anyagot fontak. Közben pedig beszélgettek vagy vidáman énekeltek.